Gábor útijegyzetei: Szabadulás a hálózsáktól

Csodák pedig vannak. Az út eleje óta csak a bajom van a hálózsákommal és még egyszer sem volt rá szükségem. Nagy, meleg, nehéz, kicsúszik a zsák tetejérôl. A lábaim jól bírják de a vállam a második nap este egész tisztességesen fájt. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi legyen. A hálózsákot nem biztos, hogy végig kellene cipelnem. Van egy kis pokrócom, meg pulóverem is.... Mégis, csak a család "vagyona" nem dobhatom csak úgy el. Itt a Caminón teljesen normálisnak tûnik, hogy az emberek eldobálnak nagyon kiváló dolgokat. A sárga nyilak és fésûskagyló jelek mellett cipôk, zoknik, pólók is jelzik a zarándokok útját. Mindenki azt dobálja el, ami a fizikális terhelést okozza. Az értékbôl hirtelen szemét lesz. Minél tehetôsebb valaki, annál gyorsabban tekint eldobhatónak dolgokat.
Aztán találkoztam egy magyar sráccal, aki elmondta, hogy neki kézipoggyászként utazott a zsákja. Ezzel találtam magamnak egy pénzügyi önigazolást is. Meg lehet szabadulni a hálózsáktól, hiszen a csomagjegy a repülôn hazafelé, biztos többe kerül, mint egy vadi új  hálózsák (ebben a kategóriában). 

A negyedik nap reggelén döntöttem. Lorca-ból indultam reggeli nélkül. Ehhez nem vagyok hozzászokva, de már a második nap egyszer sikerült mennem közel 10 km-t reggeli nélkül, ezért bátran nekivágtam az útnak. Döntésem: Estella-ba érve odaadom egy hajléktalannak. Még Estella előtt megszédültem. Ez az amitől a legjobban féltem, hogy a terhelés kihozza a betegségem e kellemetlen tünetét. Csak nagyon halvány szédülés volt igaz, de arra jó volt, hogy megálljak és valami ennivaló után nézzek. Vettem egy bugettet, felvágottat, sajtot, meg tejet. Visszamentem a városka templomához, amely az imént, amikor meg akartam nézni, szomorúságomra zárva volt. Leültem  a templom előtti padra reggelizni. Pár perc múlva két apáca jött virágokkal a kézben. Kinyitották a templomot. Bemehettem. A szám tatva maradt. Spanyol barokk. Lenyűgöző. Ilyen környezetben elmondani a reggeli imádságot önmagában is felemelô. Az egyik apáca beszélt angolul. Mondtam neki, hogy nehéz nekem ez a zsák, segítsen kérem abban, hogy valaki olyan kapja meg, akinek valóban szüksége van rá. Szépen, mosolyogva megköszönte. Kedvesen megkérdezte, honnan jöttem, aztán folytatta tovább a templom díszítését. Én meg nagyon vidáman indultam tovább. Ennél jobb forgatókönyv a hálózsákra aligha lett volna. Mivel keresztény rendek az egész világon vannak, a rászorulók megkaphatják amit adunk.