Hétköznapi csodavárás: Gyerekeink és a válás

Szomorú hogy ha egy házasságban az egyik fél félrelép, akkor a "Váljunk el!" igen előkelő helyen szerepel a felek megoldási javaslataiban. Pedig, a család 3 és 5 éves korú gyerekei még az olyan foglmakat sem értik, mint megaláztatás, megcsalás, hűtlenség. Ők az egészből csak annyit fognak látni, hogy apa és anya már régen nem adnak puszit egymásnak. Sőt olykor hangosan veszekednek.

Nem megyünk együtt a nagyihoz. Vasárnap sem ebédelünk együtt. Nem társasozunk. Ahogy telik az idő felismerik az összefüggéseket is. "Vagy apa van, vagy anya, de együtt soha". A pszichológia nyelvén, vagy a feltétel nélküli meleg, vígasztaló, gondoskodó szeretet, vagy a biztonságos erő és védelem elérhető számomra, de a kettő együtt nem. A legrosszabb, hogy ezen a módon egy megsebbzett nemzedék adja tovább irracionális megoldásait utódainak. A "Már nem bírlak elviselni, váljunk el!" megoldás szoros kapcsolatban állhat a 30-40 év múlva beköveetkező történetekkel. A mostani 3-5 évestől ezt halljuk majd: "Már olyan sok baj van veled, (nem bírlak elviselni), mit szólnál, ha intéznék neked egy jó kis nyugdíjas otthont?"

Vannak persze megoldások, de hát ahhoz erőt kell befektetni. A megoldás, azaz a család együttmaradása, még akkor is megszülethet, ha csak az egyik fél akarja és csak az egyik fél vállalja be ennek terheit. Böjte Csaba egyik története, (39perc 55 mp-től) nagyon jól szemlélteti, hogy meddig lehet elmenni a házasság, de főként a család megóvása érdekében. Mondhatjuk, hogy nem a modern világhoz illik ez a módszer....legyetek erősek, a gyerekek nem tudják mi az hogy modern világ. Isten pedig ugyanaz ma is!