Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
Hat nap Mazarife, San Justo de La Vega, Rabanal, Molinaseca, Cacabelos, Vega de Valcarce. Kicsit máshogyan alakultak a megállóim, mint ahogy terveztem. Többet mentem, illetve olyan is volt, hogy az előre eltervezett szálláshely egyszerűen zárva volt, ezért tovább kellett mennem, ha akartam, ha nem. Ezért jutalomból nagyon kellemes szálláshely fogadott a következő helyen.
Nagyon szép napok vannak mögöttem. Egyrészről a személyes felajánlásaim kapcsán sok értékes gondolatot kaptam. Egyik fontos dolog a barátság értéke, ami sokszor felér egy családi kapcsolattal. Persze valahogy máshogyan, hiszen egy baráttal az ember sokszor más dolgokról beszél és más dimenzióban van a kapcsolat, mint a családi kapcsolatok. Nem gondolom, hogy megelőzné a családi kötődést, de más. Köszönöm a Jó Istennek, hogy ilyen barátokkal ajándékozott meg! Adjon nekik jó egészséget, szeretetet és kitartást a nehézségekben!
A másik gondolat a megbocsátás! Nekem egyik legnehezebb saját magamnak megbocsátani! Ennek ellenére, ha képesek vagyunk megbocsátani más személynek, aki nagyon nagy fájdalmat okozott, Isteni ajándéknak érzem. A napokban megpróbáltam gyakorolni, ahogyan Urunk tanított minket imádkozni. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Hát mit ne mondjak, nem is olyan egyszerű! Imádkoztam, hogy a Jóisten adja meg nekem a megbocsátás ajándékát! Remélem sikerül! Minden esetre békességet érzek a lelkekben, mert erősen vágyakozom az őszinte megbocsátás ajándékáért!
A napokban bejárt gyönyörű helyek, a gondolatok és hogy fizikailag lerakhattam a Camino egyik legmagasabb pontján a családom és a magam jelképes terheit a vaskeresztnél, sokat jelentett. Először is a hely varázsa, másrészről annak az ajándéka, hogy életünk az Isten tenyerébe van, nincs miért aggódnunk, főleg nem a múlton! Erős hittel elfogadni Isten tervét, figyelni hívó hangjára és követni Őt. A Camino ennek a kezdete. Elindultam az utamon! Köszönöm Uram!