A hetedik napon Los Arcosból indultam, Viana volt a cél. Mindössze 19km, mégis nagyon soknak tűnt. Aránylag időben, vagy is három óra körül megérkeztem. A másnap reggel érdekesen indult. Nem tudom említettem-e már, de nem szeretek korán indulni, olyan 7-fél8 magasságában. Reggel Vianaban mikor kiléptem a szállásról, egy picinyke toll szállt előttem, ahogy kinyújtottam a kezem, pont belerepült. Valaki rögtön mondta, az őrangyalod vigyáz rád! Eltettem a kis pihét a pénztárcámba, fáradtan, nehéz lábakkal elindultam. Rövid idő múlva arra lettem figyelmes, senki nincs körülöttem. Egy útkereszteződéshez értem, ahol egy jelzés nem volt! Az őrangyalom küldött egy jó embert egy traktorral, aki elmutogatta merre menjek, hogy visszataláljak a jó útra. Csak kb 1- másfél km-t tettem meg feleslegesen, amiért nagyon hálás voltam. A nap folyamán később egyik lépést figyelve egy másik majdnem ugyan olyan kis tollacskára lettem figyelmes. Felvettem, és betettem a másik mellé. Estére ennek is megtaláltam az értelmét. Amikor fizettem egyik helyen, az első kicsi tollat valószínűleg elveszítettem. Kaptam még egy lehetőséget, hogy ne felejtkezzek el köszönetet mondani! Igen, vigyáznak rám.
A következő két cél Navarette és Azokra volt. Ez alatt a két nap alatt nagyon sokat tanultam. Két dolog volt a gondolataimban, kitartás és türelem. Először is meg kellett, meg kell tanulnom sokkal türelmesebbnek lenni a testemmel kapcsolatban. Minden reggel nagyon nehezen indul, merevek az izmaim, el kell fogadnom, nem mehetek abban a tempóban, amiben szeretnék, mert annak nagy az ára. Kell 4-5 km, amire bemelegszenek az izmaim. Ezen kívül sok ember, különböző kultúrával, különböző szokásokkal esténként összezárva 16-24 fő, hát a türelmet lehet gyakorolni.
A másik, a kitartás. Azt gondolom, a Jó Isten sokkal nagyobb kitartást vár el tőlem az élet sok más területén, amit most a Camino kapcsán gyakorolhatok. Elgondolkodtam azon is, eddig milyen volt a kitartásom minden területen. Meg fordítva is, amikor én kitartást vártam el másoktól, amikor esetleg vádoltam mást azért,mert nem volt elég kitartó, talán ugyan azt kaptam vissza, amilyen én voltam, csak azt nem érzékeltem.
A Camino azt hiszem meg fog tanítani kitartónak lenni! Hiszem és remélem, mert ha őszinte akarok lenni magamhoz, nagyon sok minden volt az életemben, amiben nem voltam elég kitartó.
Folyamatosan imádkozom délig, aztán az Úr Angyala után általában megállok enni. Utána már csak a számolatlan imák, Miatyánkok, Üdvözlégyek. Sokszor azon kapom magam, már megint mormolom az Üdvözlégyet. Sokszor, amikor nyugodt terepen megyek, már szinte hiányzik.
Egyre többet gondolok arra, jó lenne hangoskönyvet hallgatni, vagy zenét, de biztosan majd annak is eljön az ideje. Ebben sem szabad türelmetlennek lennem!