Tamás és Péter: 09.22. - Barcelona,

.....Plaza de Santos - avagy ima a hajléktalanokért 

Nem így akartuk. A tervek szerint vagy a barcelonai reptéren vagy a főpályaudvaron (Sants) éjszakáztunk volna mielőtt tovább megyünk vonattal Pamplonába. B tervként jó lett volna egy olcsóbb szállás a pályaudvar környékén. Az A terv hamar füstbe ment: sem a reptéren sem a pályaudvaron utas nem alhat éjszaka, távol tartandó a hajléktalanokat. A B tervnek meg a mutációja sem volt járható, ugyanis nem hogy olcsó, de méregdrága szállás sincs így last minute-ban Barcelonában így szezon közepén szeptemberben. 

És akkor jött a C terv. A Plaza de Sants egy kevésbé kivilágított zugában 2 egymás melletti pad adta magát. Éjféltől reggel hétig aludhatunk. Ez úgy kisebb szakaszokban hellyel-közzel sikerült is.
Hajnal 3 körül két afrikai srác portyázott arra, udvariasan megkérdeztek, hogy dohányzom-e. Nagyon kiábrándultak a nemleges válaszom miatt. "Na es ő?" - bökött az egyik Péter felé. Az lehetett a főnök kettejük közül. Nagyon kiakadt, amikor közöltem, hogy a cimborám sem cigizik. Éreztem hogy a hajléktalanok szégyenének tart minket. Csalódottan elmentek. Visszabóbiskoltunk, és már csak akkor pattantunk fel, amikor a padjaink mögött elindult az öntöző automata. Kaptunk mi is belőle egy vastag fröccsöt. 
Reggel 5 volt. A kemény pad es a hűvös éjszaka eléggé megviselt, ahhoz hogy át tudjuk érezni azt, hogy mennyire felőrölheti az embert, ha ezt napi rendszerességgel csinálja. 

Később aztán már a Barcelona és Pamplona között 160-nal robogó, kényelmes vonaton azt mondtuk, hogy kár lett volna kihagyni ezt a tapasztalatot. Felért egy kisebb imával minden hajléktalan testvérünkért.