Hétköznapi csodavárás
Szentkút-Vác és a migráció
2015. szeptember 19. 01:00:00
Éjszakai imádság
2014. április 28. 16:00:00
Advent
2013. december 14. 15:00:00
Majdnem sírtam
2013. június 28. 10:15:00
Furcsa eset
2013. június 22. 20:13:00

Tamás és Péter: Anti-Bábel

Készítő:: Tornay Gábor Publikálva: 2015. október 19. 17:45:00

Érdeklődéssel figyelem a sok nyelv egyvelegét. Az, hogy egy idő után már illik az alapvető spanyol kifejezéseket tudni, az úgy rendben is van, addig meg jelbeszéddel, rábökéssel megoldja az ember, az egy dolog. Ami viszont roppant érdekes az az, hogy hogyan beszélnek egymás között a peregrinók. Azt gondolnánk, hogy az angol a közös nyelv. Tévedés! Nagyon sokan nem beszélnek angolul. Vagy nem akarnak. De azért még nincs világvége. Csodálatos barátságokat figyelhetünk meg olyan emberek között, akiknek semmilyen közös nyelvük nincs. És megértik egymást. Ez a Camino! Úgy is mondhatnám, hogy Anti-Bábel.
Vegyük például a veszprémi fiú, István és Vincenzino esetét, akikről az előző beszámolóban írtam. István magyarul és angolul beszél, a nápolyi derék ember pedig csak olaszul és franciául. Mégis együtt menetelnek már vagy 20 napja. Elválaszthatatlanok.  Itt hagy egészítsem ki egy picit Vincenzino karakterét, mert roppant csuda figura. Képzeljünk el egy modernkori garabonciást, csak nagyobb darabban, öregebb kiadásban, nagyobb és őszesebb szakállal.
Köpenye neki is van, botja is, de még van neki egy remek kis bélelt sapkája, amit hetykén félrecsapva hord. 

A szandáljából kivirít a sok sebtapasz. Szinte minden lábujján van, de a sarka és bokája is több helyen be van flastromozva. Az ember azt hinné, hogy ő szorul ápolásra, de nem. Vincenzino istápolja Istvánt, aki csúnyán biceg. Az olasz közben - amint korábban írtam - áriákat énekel, ja' és ki nem esik a büdös füstöt eresztő szivarka a jobb kezéből, amin csak hüvelyk- és mutatóujj van. Amúgy meg sűrűn hangoztatja, olaszul és franciául, hogy majd Santiagoban leteszi végleg a cigarettát, de le ám. Csak annyit kér a "Santo"-tól, hogy sikerüljön. Más nem kell. Mindene megvan.

Egyébként sok érdekes kérést hallottam. Majd ezekről is fogok írni.
De vissza a nyelvileg  akadálymentes Caminóhoz:
Espedig a két 65 év körüli magyar férfi esetéhez. Ők csak magyarul beszélnek, de szinte mindenki róluk beszél nekünk, amikor megtudják hogy mi is magyarok vagyunk. És tudnak mindent róluk: mikor indultak, mikor fognak megérkezni, nevüket, hány évesek. Sőt L-nak a születésnapját is tudjak, mert éppen azon a napon akarnak befutni Santiago-ba. Ja és mintegy két hete egy Randy nevű amerikai fickó gyalogol velük a zuhany-híradó szerint. És beszélgetnek, kommunikálnak! Hogyan? Hát ez is a Camino!
Vagy vegyük Oliviér-t, egy belga származású, Dél-franciaországi kisportolt, hallgatag (az út elején egyenesen mogorva) rendszergazdát. Egy ágy felett keveredtünk kisebb vitába. Péter foglalt nekem ágyat Hontanas-ban, de nem volt egyértelmű Oliviér-nak, hát elfoglalta. Mikor megkérdeztem angolul, hogy milyen nyelven beszélhetünk, akkor egy nagyon kikérő hangnemű "en francais s'il vous plait" (azaz franciául mondja, kérem) volt a válasz. Nem is a vita a lényeg, mert azt hamar rendeztük (meg azóta mar tegezzük egymást, kezd megtanulni mosolyogni is, sőt amikor legutoljára láttam Astorgá-ban, egy hülye poénomon már hahotázott is), hanem az a lényeg, hogy ő tényleg csak franciául tud. 

Ennek ellenére Burgos-tól egy argentinnal, Eduardo-val menetelt, jóllehet ez utóbbi kb 10 francia szót ismer, és jóllehet a francia kb 2x gyorsabban mehetne. Illetve most mar megy is, mert közben Templarios-ban csatlakozott Eduardo felesége (ők mutatták be az argentin táncot Bercianos-ban a nemzetközi esten), így néhány nap hármasban menetelés után Oliviér ráállt saját tempójára, s szerintem már Santiago közelében jár. Három napja még telefonált, hogy ki ne hagyjuk Samos 6. sz-i kolostoràt ÉS a vesperast + zarándok misét, mert nagyon szép (úgy látszik a mosoly mellett, más is elindult)!
Egyébként tényleg jó volt a Samos-i bencéseknél, kár lett volna kihagyni. Íme néhány kép. Kevés azon bencés kolostorok egyike, amely nem dombra épült, amire Péter hívta fel a figyelmet, és ami az idegenvezetőnknek is nagy felismerés volt. Egyébként a kolostor-látogatáson hárman voltunk, "véletlenül" újra összefutottunk lengyel barátunkkal Zbyszek-kel, ő volt a harmadik.
Samos után egyre szebben bontakozik ki a galíciai táj. Egészen más mint az eddigi, sokkal zöldebb.  A szőlőt es olivát a szelíd gesztenye váltja, de olyan sok, hogy be sem tudjak takarítani az egészet. Éppen most érik. Szüntelenül potyog körülöttünk.
Közben meg 100-on belül vagyunk, ha minden jól megy, már szerdán beérünk Santiago-ba. Várom is, nem is

Útszakaszok

 
Zarándoklattal pályázok

 
Kövess minket!

 

 
Bookmark and Share

Készítette: megaweb