Gábornak hívnak. Egyre többen csak Öreg Rockernek szólítanak. Nős vagyok. 27 éve vettem feleségül Anikót, akit sokan Móninak ismernek, aki végtelen türelemmel és bizalommal társam, cseppet sem eseménymentes életemben.
Öt gyerekünk van. Katus 26 éves, Dávid 24, Bence 22, Dani 20, Levente 14.
Tanárnak tanultam, de az üzleti életben, pénzügyi területen dolgoztam 49 éves koromig. Őszintén hittem az öngondoskodás szükségességében, sőt bibliai alapokra vezettem vissza. A történetet, amelyben József megfejtette a fáraó álmát a hét bő és hét szűk esztendőről egyértelműen arra vonatkoztattam, hogy nem kell mindent azonnal elkölteni, hanem félre kell tenni azokra az időkre, amikor kevesebb lesz. A 2008-ban kitört „válságnak” nevezett világméretű hiszti rádöbbentett, hogy az a megtakarítás, amely ki van téve az általunk kontrolálhatatlan pénzügyi spekulációk viharának, az egyén számára nem jelenthet vásárlóerőben nyereséget és főleg nyugdíjas kori anyagi biztonságot. Mikor egyértelművé vált számomra, hogy zsákutcában vagyok döntöttem. Ugrás a semmibe. Felmondtam. Csak egy dolgot tudtam biztosan, hogy nem akarok többet a pénzügyi világ menedzsmentjében dolgozni. Rövid ideig egy zseniális magyar borokat forgalmazó vállalkozásnál helyezkedtem el. Most a Váci Egyházmegyei Iskolák Főhatóságának koordinátoraként dolgozom. 28 intézmény és közel 9000 tanuló és tanáraik ügyes-bajos dolgai adnak értelmes feladatot a mindennapjaimban.
Idén lettem 50 éves. Régi vágyam, hogy végigjárjam Szent Jakab útját a spanyolországi Camino-t. Gyerekkorom óta hívő vagyok.
Istenkapcsolatomat nagy fellángolások és rövidebb sivár időszakok jellemezték. 1978-ban gitároztam és énekeltem először templomban.
Akkoriban ez rendkívül szokatlan és új volt. Sokakat felháborított, néhányan viszont hittek benne, hogy ez a stílus a fiatalok hitgyakorlatának szerves részévé fog válni. Nekik lett igazuk. A mai napig is rendszeresen gitározok és éneklek különböző templomokban… tehát még mindig fiatal vagyok . Amikor nem vettek föl a TF-re fényképész tanuló lettem, hogy legyen egy szakmám és mellette beiratkoztam a Pázmány Péter Katolikus Főiskola teológiai kurzusára.
Az érettségi után 3 évvel fölvettek a tanárképzőbe, és ahogy az akkoriban szokás volt, bevonultam egy évre katonának. Egyenruhás voltam, amikor felvételiztem egy keresztény könnyűzenei együttesbe, amely meghatározó mérföldkő lett életemben. Az amerikai Continental Singers, egyenként 25-30 fős missziós csoportjai szerte a világon évről-évre új krisztusi üzenet köré felépített műsorral járják a világ minden táját. Volt olyan év amikor 40 ilyen csoport kelt útra. Az egyik ilyenben énekeltem több mint 5 évig. Évente egy-két turné volt. Magyarországon a név akkor még nem lehetett Continental Singers, ezért Jubilate néven szolgáltunk, de mindig a nemzetközi programokat énekeltük mi is. Ebben a csoportban éltem át először az imádság erejét és szoktam rá a rendszeres Bibliaolvasásra. Bence születésének évében voltam utoljára turnén. Attól fogva a helyi plébániai közösségek gitáros miséin szolgáltunk feleségemmel együtt. A hétköznapok a magyar ember számára akkoriban még nagyon szokatlan multinacionális cégekre jellemző, agymosástól sem mentes kőkemény munkával teltek. Egyszer kiszámoltam, hogy az engem foglalkoztató cégek kb. 6 millió Ft-ot fektettek a képzésembe és a „szabadon választható” befektetéseim, a saját szakmai fejlődésembe is kb. ugyanekkora összegre rúgnak. Nagyon szép karriert futottam be, ami biztosította népes családom számára a biztos megélhetést és lehetővé tett csodálatos külföldi utazásokat is. Szoktam is mondani, hogy ha velem már semmi nem történik, akkor is csak hálát adhatok a Mennyei Atyának, hogy ennyi lehetőséget kaptunk és áldást adott életünkre.
Életem második meghatározó hitélménye a Cursillo volt. Egy barátom hívására részt vettem egy Cursillo-n Budatétényben. Ez egy 3 és fél napos rövid tanfolyam. Tematikája a Caminohoz kapcsolódik. Az 1936-39-es spanyol polgárháború mély morális válsága idején dolgozták ki. A múlt század eleji spanyol polgári liberális törekvésnek eredményeként komoly vallásellenesség alakult ki Spanyolországban. Kevesen beszélnek ma róla, de több mint 1 millió áldozata volt ennek a keresztényüldözésnek. Naponta 70 papot végeztek ki. (Halkan jegyzem meg, hogy kutatások szerint a keresztesháborúk áldozatainak a száma nem haladta meg a négyszázezret.) Franco féle önkényuralom idején a paramilitáris politikai csendőrség figyelmét sem kerülték el a hitüket nyíltan megvalló keresztények. A keresztényüldözés, és a társadalomra nehezedő értékvesztés és értéktévesztés idején a Katolikus Egyház zarándok csoportokat szervezett. A Caminot végigjárva jutottak el Santiago de Compostellába Szent Jakab sírjához. Vezetőiket a Cursillo tematikája szerint készítették fel. A tanfolyam anyagát Eduardo Bonnin Aguiló állította össze számos gondolatot merítve az akkori Európa legnagyobb katolikus iránymutatóinak, a magyar Tóth Tihamér püspöknek és Mindszenty József hercegprímásnak a munkáiból. Nem szeretem a „magyarkodást”, de azt gondolom, hogy nagy gondolkodóink, íróink és költőink - kizárólag a mi nyelvünkön kifejezhető árnyalt iránymutatásaikkal-, legalább annyi áldást hoztak már Európának és a világnak, mint amennyi keserűséget a magyarok lúzerségén sopánkodó, értetlenkedő, folyamatosan a múlt hibáin kesergő, állandóan a másikat, a külső körülményeket okoló honfitársaink.
Úton vagyok most is. Sőt bizonyos értelemben elég göröngyös úton. Valószínű, hogy a folyamatos stressz miatt összeszedett meniere’s - sosem hallottam róla azelőtt - betegség miatt, mára a jobb fülem hallását gyakorlatilag elvesztettem és időnként jelentős szédülés kap le a lábamról, a legváratlanabb helyzetekben. Érdekes. Egy zenész mit veszítsen el, ha nem éppen a fülét. Mindig sportoltam és elhittem, hogy tudom kezelni a feszültségeket. Már 5. éve tart a süketülésem, de a szédüléses rohamok, csak az elmúlt két évben jelentkeztek. Van orvosság persze, ami ezeket a szédüléseket ritkítja, gyakorlatilag tünetmentessé teszi a betegség ezen részét, ám az orvosok azt mondják, hogy nem gyógyítható e kórság. Eleinte nagyon dühített. Most már nem. Ahogy az ideggyógyász főorvos mondta, „Meg kell tanulnom együtt élni vele.” Ezt teszem. Ezzel együtt hiszem, hogy ahogy rám talált, miután elvégezte bennem, a javamra váló változásokat, el fog múlni. Talán éppen a Camino alatt . Ki tudja? Hiszem, hogy ha egy szívvel és hittel kérünk valamit a Mennyei Atyától, az megadatik nekünk, de azt is elfogadom, hogy semmi olyan nem teljesülhet Isten akaratából, ami elválasztana az Ő szeretetétől.
Hálás vagyok, mert egy olyan országban élhetek, ahol nincs háború és éhség. Van hol aludnom. Gyermekeim és feleségem átölelnek, ha hazaérek. Élnek a szüleim és korukhoz képest kiváló formában vannak. Van munkám, ahol pont annyit keresek, hogy ki tudom fizetni a számláinkat és tudunk enni. Egyik gyerekem sem drogozik és gyakran megkérdezik, hogy „Apa te mit gondolsz erről?” Szinte nem telik el hónap, hogy egy-egy régi munkatársam fel ne hívjon és érdeklődjön hogylétem felől. Az öcsém gyakran küld egy-egy érdekes film, vagy könyvajánlót, ami újabb és újabb gondolatokat indít el bennem. Boldoggá tesz, hogy kerékpárral, vagy gyalog tehetem meg azt a 6 km-t ami az otthonom és a munkahelyem között van. Ez alatt az idő alatt hatalmas fákat, színes madarakat és virágokat látok minden nap. A Duna melletti kerékpárúton csuszkák, rigók, cinkék és fakopáncsok kísérnek el. Tavasszal géva gomba és árvacsalán, nyáron pipacs, pipitér, hólyagszegfű, kígyószisz és gyönyörű bóbitájú fűfélék, ősszel a kikerics virít ….. mindegyik csodálatos alkotás … és az illat is minden nap egy kicsit más. Szeretem ezt a hallatlan változatosságot, a formák a színek és az illatok rendetlenségében rejlő szabályosságot.
Van egy keverék kaukázusi juhászkutyánk. Nagyon szép állat. Nem túl okos, viszont a jelleme, határozottan körbeírható. Nagyon szerethető jószág. A mérete miatt sokan tartanak tőle. Amikor hízeleg és karomat a szájába teszem, átvillan a fejemen, hogy egy harapással ketté tudná harapni. Sose tenne ilyet. Képes valamire, de nem teszi meg, mert ragaszkodik ahhoz, aki enni ad neki. A minap, a fiam barátnője csak úgy megjegyezte: Tudod Gábor, hogy a kutya az egyetlen állat, amelyik magánál is jobban szereti az embert? Napokig gondolkodtam ezen. Jézusnak a boldogságra és örök életre való meghívása csak annyit kér, hogy szeressük a társainkat legalább annyira, mint magunkat. Nem jobban, csak annyira és az elég.
