A múlt héten hittantáborban voltunk több mint 50 gyerekkel. Nagyszerű volt, hogy a feleségemmel, akivel félszavakból is megértjük egymást és még néhány barátságos és mosolygós, hívő emberrel együtt hétfőtől péntekig csillogó szemű vidám arcokat láthattunk. Egyházközségünk fiataljai, a többnyire gimnazistákból álló GREX nagyszerű munkát végzett és leírhatatlan segítséget nyújtottak a gyerekek csapatainak vezetésével. Egy anyukától hallottam még adventben, hogy a gyerekek a jóságukért búzát kapnak és karácsonykor kenyér sül belőle. Ez adta az ötletet, hogy a táborozó gyerekek csoportjait is így jutalmazzuk.
Feledhetetlen élmény marad. Minden reggel reggeli torna, szobarend, majd kézműveskedés, kirándulás, tábortűz, bátorságpróba és este a templomban együtt imádkozás. Amikor sikerült valamit együtt és jól megoldani, akkor kaptak néhány "mérő" búzát, amit a maguk gyártotta kis zsákban gyűjtögettek egész héten. Az utolsó nap reggelén megmértük és mindenki annyi lisztből gyúrta a csapata kenyerét, amilyen súlyú búza összegyűlt. A majdnem egyforma cipókat az oltárnál megáldotta a tisztelendő úr. A gyerekek átélték, hogy a közösen, egymásért végzett munka eredménye az ÉLET - régen a búzát is így nevezték.