Gábor útijegyzetei: Életjel

Amikor nem írok, akkor olyan helyen vagyok, ahol nincs internet kapcsolat, vagy a helyzet olyan, hogy egyszerûen, nincs rá módom. Volna mirôl beszámolni, de a legtöbb olyan történet, ami nekem sokat jelent, de lehet, hogy másnak unalmas. Az út eleje óra kb. 300 km gyaloglás után ma koradélután megérkeztem Burgos-ba. A leírhatatlanul szép katedrálist a Xlll. században kezdték építeni. Lenyûgözô alkotás. Sok fényképet csináltam, mégis azt  hiszem, hogy nem fogom tudni érzékeltetni, hogy milyen is a valóságban.

Siti barátomnak nagyon igaza volt.  A Camino tényleg fáj. 2 napja  nagy butaságot követtem el: megpróbáltam vihar elöl menekülni, ami abban nyilvánult meg, hogy futni kezdtem. Nooormális? Kérdezhetné most Besenyô István. Hosszú gyaloglás után zsákkal futni? Nooooormális? Az eredmény, egy tökéletes ínhüvelygyulladás. Nappal kenem, éjszaka borogatom. Tanulság: Néha jobb megázni, mint az elkerülhetetlen elôli menekülés közben lesérülni. Azon a napon kétszer áztam meg. 

Az este viszont feledhetetlen volt. Egy XlV. századi templom padlásterében kialakított zarándokszálláson, egy olasz házaspár látott vendégül kb. 25 zarándokot, köztük engem is. Finom vacsora után gyertyafényes 'családi' alkalom a templom karzatán. Nagyon különleges érzés volt legalább 7 különbözô nyelven hallani a zarándokok imáját.