Gábor útijegyzetei: Megérkeztem

0 óra 30-kor érkeztem Lourdesba. Éppen zárták a bazilika kertjét mikor a bejárathoz értem. Mondtam, hogy Magyarországról jöttem és nincs szállásom. Beengedett. Csodálatos éjszaka volt a barlang előtti virrasztás. A 90. zsoltár volt aznapra. Mi kellhet több egy utazónak? 
Ma egy 70 év körüli hölgy volt az utitársam a buszon. (Az árvíz miatt nem vonattal indultam el Lourdesból.) Az első francia aki elfogadhatóan beszélt angolul.  Kiváncsi volt sok mindenre, pl. hogy szeretem-e, hogy egy piac egész Európa? Ha most leírnám  amiről beszélgettünk, akkor akaratom ellenére megbántanám az egyik oldalt, és ez az amit nem szeretnék  elég annyi, hogy a világ  ma úgy működik, hogy ha kapunk egy  hírt  arról hogy valahol emberek  százai haltak éhen az nem katasztrófa, ha a Dow esik 3%-ot, na az már nagy baj. (Ferenc Pápa is beszélt erről a múlt héten.)

Aztán azt mondta, hogy szerinte a szegények lusták. Ez kifejezetten rosszul esett nekem. Meg is kérdeztem tőle, hogy nem lehet az, hogy a szegények valójában nem szegények, csak megértették, hogy teljesen felesleges gyűjtögetni? Azt az időt, amit mások a pénz halmozására szánnak, a szegények egymásra fordítják. Együtt vannak. Adnak egymásnak abból, ami a legértékesebb, a minőségi időből.
Ezen elgondolkodott... De ha túl sokan lesznek, akkor el fogják venni a gazdagoktól, lopni fognak... Szerintem ez nem más, mint a konzumkapitalizmus média és politika általi manipulációjának egyik sikertörténete. A gazdagok félelme. A szegények minek lopnának, hiszen nem akarnak felhalmozni és már megtanulták, hogy a Mennyei Atya gondoskodik róluk.