Kati útijegyzetei: Az első két nap

Szerda délután megérkeztem Saint Jean Pied de Portba. Sokan voltunk a vonaton, a zarándok iroda is dugig volt. Néhány kedves hölggyel összebeszélve egy elfogadható árú szállást kaptunk. Megbeszéltük, hogy mindenki a Napóleon úton akar menni. Reggel korán 6:30-kor sötétben csillagos ég alatt indultunk. Először is az első néhány km olyan kihívást jelent, hogy nehéz eldönteni, ez kisértés, vagy csak kihívás. Hát nekem nem volt elég levegőm, pedig a friss levegöböl nem volt hiány.

Aztán jött a meglepetés! Eltűntek a csillagok, de a napfelkelte helyett megjött a mérhetetlen páraszitálás. Mire az út egyharmad részét megtettük, csurom vizesek voltunk a párától, és közben a gonosz lélek hatására megfordult a fejemben, valóban ezt akarom, ezért jöttem? A Camino első napjának szándékát saját magamért akartam felajánlani. Remélem a Jóisten elfogadta a felajánlást, mert igen csak próbára tett. Elkezdett nem csak a pára, de az eső is esni! Egész nap esett, vagy is a párán és a felhőkön kívül semmi mást nem lehetett látni. Hegymenetben levegőt nem kaptam, lefelé pedig féltettem a térdemet, főleg amikor azt láttam, előttem erős férfiemberek esnek, kelnek. Szinte az egész napom folyamatos imásságban telt, mert a hegymenet "mértékegysége" az Üdvözlégy Mária" lett. A meredekség függvényében egy, kettő Üdvözlégy után meg kellett állnom lenyugtatni a lélegzésemet. Nagyon jól bevált, kihívásokat lehetett vele tenni. Gyakorlatilag a "beígért" csodaszép kilátásból nem lett semmi, azon kívül, hogy hiszem, ez az áldozat kedves volt a Jó Istennek. Most még nem tudom, miért kaptam ezt, de egyszer biztosan megtudom az értelmét.

Négy óra után értem RONCESVALLES. A második emeleten egy emeletes ágy felső szintjén volt a szállásom, hát alig bírtam felmászni. Találkoztam néhány ismerőssel, megbeszéltük, befizetünk pilgrim menüre, mert ezt megérdemeljük! Péntek reggel nem túl korán, fél nyolckor indultam. Az esti fájdalmakhoz képest elég jó formában. Szépen lassan kialakulnak az ima szokásaim is. A reggeli könnyes szemmel történő fohászkodás,a Most segíts meg Mária... után a hegymenet legjobb imája a Rózsafüzér lett, délben pedig az Úr angyala. Amikor pedig elfogy a levegő, vagy csak fáj a láb, anyósom mindig azt mondta, egy Miatyánk és három üdvözlégy  Szűzanya szándékára, és Ö mindig megsegít! Hát mondhatom, így igaz! Amikor a kitartás alábbhagy, az ima mindig segít!

Hát nagyon fáradtan, de nagy-nagy boldogsággal a lelkemben, a mai szinte folyamatos eső után, az ég kitisztult, mire megérkeztem Zubiribe. Minden tagom fáj, de nagy megelégedés, hogy sikerült megcsinálnom, és közelebb kerültem a célomhoz.