2012 Pünkösdjén meghoztam a döntést egyrészt a hazajövetelemmel, másrészt az El Caminoval kapcsolatban. Ez azt is jelentette, hogy belevetettem magam az Interneten fellelhetõ információk beszerzésébe. Nem csak a magyar blogokat, oldalakat olvastam, hanem az angol nyelvűeket is. Hihetetlen mennyiségū írás van az El Caminoról! Aztán elkezdtem összeírni a talált listák alapján, mire lesz szükségem, miből milyen fajtát szeretnék. Lassan hónapról hónapra beszereztem azokat. 2012 Októberében vettem egy nagyon jó minőségű gyalogló sportcipőt, amiben elkezdtem gyalogolni.
Akkor Floridában éltem, már esténként elviselhető volt a levegő, tehát igyekeztem 6-7 km-t menni hetente többször. Egyik alkalommal 2-3 km után a bal talpamban enyhe fájdalmat kezdtem érezni. Egy kis idő múlva ennek már fele sem volt tréfa, tehát visszafordultam. Haza már alig tudtam menni, annyira fájt. Kiderült, hogy plantar fasciitis-em lett, ami a talpi bőnye gyulladása. Egy hétig járni is alig tudtam, utána pedig legalább három hónapig fájdalmam volt. Hát nagyon el voltam keseredve! Gyaloglásról ekkor szó sem lehetett. 2013 Február végén kezdtem újra óvatosan elkezdeni, de csak rövidebb, 3-4 km-t. Itt szeretném megemlíteni, hogy nagyon fontos a gyaloglás előtt az izmokat egy kicsit bemelegíteni, nyújtani, mielőtt hosszabb útran indulunk! Főleg a kezdeti időszakban, amikor még nem szokott hozzá a lábunk a hosszabb utakhoz.
Amikor már kezdett odakint melegedni, nem esett jól a gyaloglás. Elkezdtem teremben elliptikus gépen edzeni és futópadon eröltetett tempóban gyalogolni. Igen, nagyon unalmas volt, de talán hasznos. A motiváció pedig a jól megérdemelt úszás volt a sok izzadás után. Pontosan minden alkalommal ugyan annyit úsztam, vagy is egy “rózsafūzért”. Körbe-körbe a medencében, egy kör három Üdvözlégy volt, a negyedik kör pedig a tizedik és a Dicsőség, az Oltalmad alá futunk... és a következő Miatyánk. Mivel a medencében nem olyan egyszerű még az ujjainkat sem használni számolásra, ez nagyon bevált nekem!
Augusztus 10-én hazaérkeztem Magyarországra, Budapestre. Már előre elhatároztam, gyalog fogok közlekedni. Ez azóta is így van, csak a nagyobb bevásárlásokat intézem autóval, minden máshova gyalog megyek. Nagyon élvezem, újra felfedezem a várost. Hihetetlenül szép lett Budapest az elmúlt tíz évben! Két hét óta igyekszem minden nap 12-13 km-t gyalogolni a bakancsomban, ha lehet a Gellért hegyet sem kihagyva. Tudom, hogy az úton ennek dupláját fog kelleni majd megtennem! De akkor az lesz a dolgom, hogy a huszonakárhány km alatt imáimmal, esetleges fájdalmaimmal együtt megtegyem az aznapi utat, felajánlva az imát kérőkért és azok szándékaiért is. Beszélgessek az Úrral, mert szeretnék Vele nagyon összebarátkozni! Azt mondják, a Caminon életre szóló barátságok is kötődnek. Hát remélem az enyém is ilyen lesz a Jóistennel!
