Kati útijegyzetei: Lourdes

2013. szept.17-én hajnalban indultam Ferihegyről az én utamra. Érdekesen indult, talán a Jó Isten figyelmeztetni akart, hogy kezdjem már magam rábízni! Becsekkoláskor nem találtam a pénztárcámat, ami a kisebbik baj volt, de abban volt a személyim ami nélkül ugye nem hagyhatom el az országot. A pánik enyhe kifejezés az akkori állapotomra. Félrevonultam és az előző nap kölcsönbe laptop válltáska teljes tartalmát kiborítva vettem észre, hogy az egyik kis oldalzsebben ott nehezedik a péztárca természetesen a legnagyobb biztonságban. Köszönöm Uram a leckét!

Brüsszelen keresztül repültem, ahol a befóliázott hátizsákot ami kilenc kg és néhány dkg volt fel kellet venni. A csomagra várva két fiatal lány gyanúsan nézegetett, megkérdeztem hát tőlük, hová mennek. El Camino volt a válasz. Marianna és Melinda testvérek, meg volt az első két magyar a Camino-n. Biarritz-ba repültünk tehát tovább együtt. Megérkezésünk után kiderült, hogy ugyan azzal a géppel még négyen jöttek magyarok! Beyonce-be érve aztán elváltak útjaink, mivel én először Lourdes-ba mentem.

Este hat körül értem oda. Foglaltam szállást, tehát elindultam megkeresni. Bejelentkezés után lettem a hátizsákom és elindultam a kegyhelyre. Mire odaértem a templomot már zárva találtam, de a barlangnál alkalmam volt elidőzni, imádkozni, gyertyát gyújtani. Aztán nyolc óra körül arra lettem figyelmes, hogy gyülekeznek az emberek. Rengeteg kerekesszékes beteg. Aztán kiderült, 17-től a rákban szenvedőket imádkoznak és néhány napos rendezvény sorozat pont ma kezdődik és 9-kor indul a gyertyás körmenet. 

Szerintem ezernél több ember, elől a betegek. A közel egy órás körmenet alatt számtalan nyelven különböző imák és rózsafűzér hallatszott a hangszórókból. Nem számított a nyelv, az ima által az egész nagy tér egy templom volt! 11-re értem a szállásra. Reggel sikerült a templomokat megnéznem és a 10 órás szentmise után elindulnom Saint Jean Pied de Portba.