Tamás és Péter: A 8. nap vége: Belorado

Kit mi hajt a Caminon?

Nem az üzemanyagra gondolok, hanem így 8 nap után talán van egy kis rálátásom a lelkiségre, ami a Caminon jellemző.
Talán egy francia zarándok társam, Jean-Pierre fogalmazza meg ezt a legfrappánsabban: a többség TOURIGRINO, utalás a túrázó zarándok mozaik szóra.
Nem tudom továbbá, hogy a kínálat igazodik a kereslethez vagy fordítva, de az egyes pihenő pontokon nem igazán van lehetőség lelki táplálkozásra, feltöltődésre. A fizikai feltöltődésre elég jó infrastruktúra áll rendelkezésre, viszonylag nagy tömeg elszállásolására, étkeztetésére, ellátására fel vannak készülve. Nagy átlagban elmondható, hogy a lelki igényt kielégítik egy jó kis múzeummal, amit egyébként korábbi egyházi infrastruktúrára alapoznak. Mondom valószínűleg ez az igény, hát ezt kapjuk.

Számunkra üdítő kivétel volt a tegnap este. Santo Domingo de la Calzada, Útépítő Szent Domokos városában a 19:30-as misén a kb. 20 helybeli mellett öten-hatan lehettünk zarándokok (szerintem az aznap ott éjszakázó kb. 150-ből). Egy fiatal pap példás karizmával misézett. Már a prédikációban is szólt a zarándokokhoz, de a könyörgésekbe is belefoglalta, a mise végen pedig kiemelten adott áldást a fél tucat zarándokra Szent Domokos imájával. Közben látható, érezhető volt meghatottsága. Könnyezve adta az áldást, mi meg könnyezve fogadtuk.
Ma reggel pedig kisebb csodának fogtam fel, hogy a reggeli menetelés után első pihenőnek Granon gyönyörű templomát iktattuk be. Amint ott imádkozunk, jól eső érzés volt a szemem sarkából látni, hogy a szálláshelyünkről többen, sokkal többen jöttek be, mint a tegnap esti misére, és nem csak turistaként. Jó volt látni a térdre rogyó, imádkozó társakat.  Egyben egy kis cinkosságra is lehetőséget ad: akik ott láttuk egymást, a szokásos mosolygós "Buen Camino" mellett egy bensőségesebb mosollyal köszöntjük egymást. Jó látni, hogy még vannak keresztények. Még akkor is, ha ez a "még" kissé édes-keserű.

Hiszen az őskeresztények azt mondhatták, hogy MÁR...
Egyébként most ketten menetelünk Péterrel. Nagyon jó együtt mondani a reggeli imádságot az úton napkeltekor, es utána is együtt imádkozni a ránk bízott imaszándékokért. Jó volt ma látni az 555-ös km oszlopot. Túl vagyunk időnk negyedén. Még ugyan össze kell vonnunk 5 szakaszt 3-ba, ahhoz hogy beleférjünk a 30 napba, de van rá esélyünk. Különösen úgy, hogy érezzük az otthoni háttér imákat.
Deo gratias.