Szeptember 22-23. Roncesvalles-Zubiri
- Roncesvalles apátság. Este későn érkezek. Már javában esik az eső. Apró szemű hegyi eső. Zarándokszálló, 40 ágyas szoba. Este szentmise. Több nyelven olvasmány, könyörgés. Minden ország megemlítve ahonnan zarándokok indulnak. Nagyon meghatott.
- Másnap korán indulunk.7-kor. Be szeretnék menni a templomba még egyszer indulás előtt, de zárva. Fura. Egész éjjel szakadt az eső. Apró szemű de kitartó. Szinte egész nap végig kísért. Egy-egy komoly széllökés is fűszerezte, hogy a nyakunkba bővebben jusson a fákról.
- Az esőben es a hajnali homályban egy tábla: Santiago de Compostela 790 km. Észnél vagy, ember?
- Megállunk egy kis faluban egy élelmiszer bolt előtt egy kicsit átrendezni a cuccokat. Az előtérben tollászkodunk. Egy amerikai srác osztja az észt. Egy Birmingham-i lánynak, de úgy hogy mindenkinek jusson. A lány kérdi tőlem hogy hány óra. Jaj hagy ne vegyem elő a telefonomat 7 réteg ruha legmélyéről. Sajnálom tippelni fogok: kb 8 óra. Elindulok. Nemsokára utolért a lány. Mondja, hogy bent a boltban volt egy óra es most 8:04. Egy rövid szakaszon együtt megyünk. Pakisztáni család sarja. 7 testvére mind muzulmán. Ő 16 évesen "kilépett". Felkapom a fejem, mert ilyent is ritkán hallani. Miért? Nem látta értelmét. Ja, mondom, ne az értelmét keresd, a vallás annál mélyebb dolog. Hát igen, majd az úton gondolkodik. Oké de ne csak a fejeddel!
- Az út nehéz. Hol fel, hol le, de azt meredeken. Kerülgetjük a tócsákat, de aztán már minden mindegy alapon bele-belegázolunk. Mindenki sáros. A jelölés viszont kiváló. Sok jelző kő van. Általában kavicsokat raknak rájuk a zarándokok. Vagy éppen nyilat formáznak kavicsokból. Mások meg üzenetet. Azt amit hordoznak a Caminon. Egyiken egy fotó. James 3 héttel volt fiatalabb nálam. Ez is üt egyet rajtam. Az ő útjának vége, de valaki hordozza őt a Caminon...
Zubiriba már délután kettőkor elfoglalom a szállást az albergue municipal-ban. Alig kisebb az előzőnél, de jóval színvonalasabb. És sikerül alsó ágyat kapnom, ami főnyeremeény egy peregrinónak, mert sajgó talppal nem kell létrát mászni. Lehetőségem van kiterítenim megszárítani a vizes cuccaimat, a súlyosabb károsodást szenvedett ruhadarabokat pedig kimosni. Lelkes amerikai csapattal csevegünk egy sör mellett. Köztük néhány mexikói származású. Ők hamar megtalálják a spanyol vagy baszk zarándokokat. Vicces hallani, amint egyeztetik egymással a kiejtéseket, tisztázzák a hasonló, de más-mást jelentő szavaikat.
- Másnap a Zubiri-Pamplona szakaszon csodálatos az idő. A Pirenesuok zordabb, meredekebb hegyei rendre elmaradnak mögöttem. A hegység déli lába baszk földön lankásabb, festőibb. Az út is könnyebb... lenne, ha az első nap gyötrelmei engednék és a sarkantyúm is így gondolná.
Egy néhai templom romjait mellett megyek el. Bent motoszkálás. Egy fej jelenik meg a bejératnál. Beinvitál, és lelkesen magyarázza, hogy csapatával éppen kezdené az aznapi munkát. Vele együtt a csapat 3 angol hippiből áll. Legalább most már tudom, hogy néz ki egy angol restaurátor csapat. Szívesen bepecsétel a Credential-omba (zarándok útlevél). A pecsét büszkén hirdeti: The Abbey, azaz Az Apátság. Merjünk nagyok lenni! Majd mutatja a kalapot, amelyben néhány euró árválkodik. Ügyes...
- Pamplonába érve újra betérek a Caminoteca boltba. Még otthonról gugliztam ki, mert nem akartam túra botot vinni otthonról. Drágább lett volna a gépen feladni, mint venni. A sok sportbolt közül, amit a Google kidobott, valahogy ez a koncepció tetszett meg. Kb. 3 napnyi menetelés után a zarándok már tudja mi az ami hiányzik és mi az ami felesleges.
Akkor meg, hova tér be? Hát a Caminoteca-ba :) 
Mi mondom, már az indulás előtt betértünk. 5 perc beszélgetés után kiderült, hogy egy fiatal magyar pár üzemelteti a boltot. Naná hogy minden jó koncepció magyar :) Anita egri, férje váci származású. Szóval 3 nap után már én is okosabb lettem. Megvettem a bothoz a kis gumi fejeket is. Meg vettem egy nagyon könnyű, kis alumínium bögrét, naná hogy szent-Jakab kagyló gravírral.
Egyébként sokat segít a bot. Sok terhet vesz le a lábamról. Apropó láb. A sarkantyúm éjjel nem hagy aludni, de nappal a bakancsban meg én terrorizálom öt. Egyelőre az én akaratom érvényesül. Péter sajnos jobban szenved. Ő Saint-jean-ból indult. Egy napi járásra mögöttem. Ma kaptam a hírt hogy már az első nap lejött a talpának az a része ami egy korábbi áramütés jókora heges nyoma. Ma Pamplonában bementem abba a templomba, ahol indulás előtt együtt imádkoztunk. Kérlek benneteket, hogy ti is imádkozzatok érte. A tervek szerint 2 nap múlva ér utol. Ahhoz pedig most nagyon kéne az Úr segítsége! Mindkettőnknek.
