Tamás és Péter: Félúton vagyunk

Előző bejegyzésemben éppen a lelkiséget hiányoltam. Az Úr intézkedett, de úgy, hogy megint röstellem hitetlen tamáskodásomat. Beloradóban a templomban egy kötetlen előadásba csöppentünk. A helyi pap nagyon közvetlen modorban beszélt a Caminóról egy színes összetételű csapatnak. Amikor meglátott, intett hogy foglaljunk helyet. Megkérdezte honnan jöttünk. "Ungría!"- szinte ujjongva ismételte, de gondolom a többieket is éppen olyan lelkesen fogadta előttünk. Nagyon bensőséges, személyes áldás után mondta hogy "now flash-flash" azaz állítsuk be telefonjainkat, tegyük le az első padra, majd beálltunk csoportképre, egy helyi emberke pedig sorban kattintgatta készülékeinket, miközben a pap egyfolytában énekeltetett. Jó kis este volt.  

 

Aztán San Juan de Ortega templomában a helyi pap az esti misén szintén öt nyelven adott áldást a helyi Szent János sírja előtt, majd mindenkinek átadott egy kis sajátos keresztet, a személyes áldás mellé. Szinte ugyanaz történt Carrión de los Condes-bán, ahol meg a helyi irgalmas nővérek (szállásunk is náluk volt) gitár kíséret is kijárt.

Érdekes hogy egyre többen vagyunk ezeken az estéken. Egyre színesebb a társaság.

Apropó színes: az elején azt írtam, bolondok vagyunk. Aztán a minap Hornillos-ban egy "bakancs-szerviz" közben egy érdekes figurára lettem figyelmes. Ő a képen látható Juan. . Sevillai spanyol. Lisszabonban kezdte a portugál Caminót. Felment egész Santiago-ig. Közben kitért Fatimába is (érdekes hogy Fatima nem esik bele a portugál Camino útvonalába). Santiago-ból el gyalog Finisterre-ba aztán vissza Santiagoba, majd vissza az un francia Caminon, amit mi is járunk, de ellentétes irányba.

Ma meg egy genfi úriemberrel találkoztam aki - igen - Genfből indult. Gyalog! Már 1500 km-nél tart... Ha mi bolondok vagyunk, akkor ők mik?

Szóval félúton vagyunk. Az előző 3 nap esőben és hihetetlen erejű szélben meneteltünk. Ma már egészen jó volt az idő. Ja, színes-pompás... 

... és egy képrejtvény cursillistaknak: