Kati útijegyzetei

Szerda délután megérkeztem Saint Jean Pied de Portba. Sokan voltunk a vonaton, a zarándok iroda is dugig volt. Néhány kedves hölggyel összebeszélve egy elfogadható árú szállást kaptunk. Megbeszéltük, hogy mindenki a Napóleon úton akar menni. Reggel korán 6:30-kor sötétben csillagos ég alatt indultunk. Először is az első néhány km olyan kihívást jelent, hogy nehéz eldönteni, ez kisértés, vagy csak kihívás. Hát nekem nem volt elég levegőm, pedig a friss levegöböl nem volt hiány.

2013. szept.17-én hajnalban indultam Ferihegyről az én utamra. Érdekesen indult, talán a Jó Isten figyelmeztetni akart, hogy kezdjem már magam rábízni! Becsekkoláskor nem találtam a pénztárcámat, ami a kisebbik baj volt, de abban volt a személyim ami nélkül ugye nem hagyhatom el az országot. A pánik enyhe kifejezés az akkori állapotomra. Félrevonultam és az előző nap kölcsönbe laptop válltáska teljes tartalmát kiborítva vettem észre, hogy az egyik kis oldalzsebben ott nehezedik a péztárca természetesen a legnagyobb biztonságban. Köszönöm Uram a leckét!

2012 Pünkösdjén meghoztam a döntést egyrészt a hazajövetelemmel, másrészt az El Caminoval kapcsolatban. Ez azt is jelentette, hogy belevetettem magam az Interneten fellelhetõ információk beszerzésébe. Nem csak a magyar blogokat, oldalakat olvastam, hanem az angol nyelvűeket is. Hihetetlen mennyiségū írás van az El Caminoról! Aztán elkezdtem összeírni a talált listák alapján, mire lesz szükségem, miből milyen fajtát szeretnék. Lassan hónapról hónapra beszereztem azokat. 2012 Októberében vettem egy nagyon jó minőségű gyalogló sportcipőt, amiben elkezdtem gyalogolni.