Gábor útijegyzetei

0 óra 30-kor érkeztem Lourdesba. Éppen zárták a bazilika kertjét mikor a bejárathoz értem. Mondtam, hogy Magyarországról jöttem és nincs szállásom. Beengedett. Csodálatos éjszaka volt a barlang előtti virrasztás. A 90. zsoltár volt aznapra. Mi kellhet több egy utazónak? 
Ma egy 70 év körüli hölgy volt az utitársam a buszon. (Az árvíz miatt nem vonattal indultam el Lourdesból.) Az első francia aki elfogadhatóan beszélt angolul.  Kiváncsi volt sok mindenre, pl. hogy szeretem-e, hogy egy piac egész Európa? Ha most leírnám  amiről beszélgettünk, akkor akaratom ellenére megbántanám az egyik oldalt, és ez az amit nem szeretnék  elég annyi, hogy a világ  ma úgy működik, hogy ha kapunk egy  hírt  arról hogy valahol emberek  százai haltak éhen az nem katasztrófa, ha a Dow esik 3%-ot, na az már nagy baj. (Ferenc Pápa is beszélt erről a múlt héten.)

A múlt héten hittantáborban voltunk több mint 50 gyerekkel. Nagyszerű volt, hogy a feleségemmel, akivel félszavakból is megértjük egymást és még néhány barátságos és mosolygós, hívő emberrel együtt hétfőtől péntekig csillogó szemű vidám arcokat láthattunk. Egyházközségünk fiataljai, a többnyire gimnazistákból álló GREX nagyszerű munkát végzett és leírhatatlan segítséget nyújtottak a gyerekek csapatainak vezetésével. Egy anyukától hallottam még adventben, hogy a gyerekek a jóságukért búzát kapnak és karácsonykor kenyér sül belőle. Ez adta az ötletet, hogy a táborozó gyerekek csoportjait is így jutalmazzuk. 

Péter Pálkor reggel 6-kor Beer Miklós Püspök Úr áldásával elindultunk Vácról Máriabesnyőre. A zsákomba szinte mindent betettem, amit a Caminora is akarok vinni. Akartam tudni, hogy milyen egy 38 km-es nap teljes menetfelszereléssel. Az út 85%-ban énekeltünk, imádkoztunk. Megismerkedtem néhány nagyszerű emberrel. Az egyik beszélgetést továbbgondolva ragadtam most „tollat”. Beszélgettünk szép hazánkról –a táj adta hozzá az inspirációt. Tragikus, hogy 300.000 gyerek éhezik ma Magyarországon.  Mit lehet tenni? Az a politikus, aki erre nem tudja a választ rossz székben ül. Ha pedig tudja és nem tesz érte.... de hagyjuk őket! „A riporter megkérdezte a gyereket, hogy mi volt az ebéd? Kenyér – válaszolta a gyerek. Milyen kenyér? A gyerek csak nézett rá. Nem értette a kérdést. Úgy értem mi volt rajta? Semmi, csak kenyér.” Ha nem hihető az eset, az csak azért van, mert az igazi mélyszegénységben élők nem a szavak, hanem a tettek nyelvén kommunikálnak. Egy váci Karitászos mesélte: "Vittünk egy helyre ennivalót, mert tudtuk, hogy nincs nekik és a hölgy azzal fogadott, hogy nekik most van, biztos van valaki, akinek jobban szüksége van rá, adják inkább azoknak." Ők ezt a nyelvet beszélik.

Tegnap kiment az értesítés több 100 embernek, hogy elindult az oldal. Előtte imádkoztam. Kértem az Istent, hogy minden érintetthez eljusson és betöltse azt a szerepét, ami a központi üzenete az oldalnak: Legyünk közösségben és így támogassuk a zarándoklatnak, mint sajátos imádkozási formának a lehetőségét! Az imádkozás pedig a Teremtőre való odafigyelés, a Vele való párbeszéd.

Az Isten képére és hasonlatosságára formált ember kiemelkedik valamennyi teremtmény közül. Isten, aki a szavával teremt ("Mondá Isten... és lett.") az ember teremtésekor a szabad akarat mellett megadja neki a "szó kimondásának" képességét. Az ember is teremt a szavával. Békét vagy békétlenséget, örömöt, vagy bánatot, szeretetet, vagy gyűlöletet, életet, vagy halált, egységet épít, vagy bomlaszt, igazságot, vagy hazugságot. Valójában bármit kimondunk az elvégzi munkáját. Ezért nagyon fontos hogy megértsük Jakab apostol levelének, az ide vonatkozó intelmeit.

Izgatott vagyok. Ha minden igaz 24 órán belül indul hivatalosan is a Veletekvagyok.hu. Egy áprilisi sörözéssel kezdődött a Ráday utcában. Mi legyen a cél? Mit akarunk mondani? Kiknek akarjuk mondani? Miért fontos ez? Mit várhatunk eredményként? Aztán hazamentünk és hosszú heteken át semmi. 3 hét múlva rákérdeztem, hogy kinél van a labda? Június elején jelezte Tamás, hogy kezdhetjük. A fenti kérdések mindegyike nagyon pontos választ kapott. A szükséges forma és tartalom szinte napok alatt összeállt, a részletkérdések is hamar, vita nélkül és közben mindenki nagyon jól érezte magát. Valami egészen különös érzés, amikor rövid mail-ek sorozatát követően mindenki elégedettségére, egy nem előre meghatározott ám nagyon szoros határidőre elkészül egy oldal. Éreztem, hogy áldás van a munkán. Volt egy nagyon fontos kérdés: Mi legyen a honlap címe? Itt azért voltak alternatívák bőséggel, de két napon belül előkerült a "Veletek vagyok". Telitalálat! Még nem regisztrálta senki. Jézus, ahogy ígérte velünk volt most is.

Évtizedek óta a reggeli tusolásaimat hideg vízzel hagyom abba. Valahol olvastam, hogy ez jótékony hatással van az immunrendszerünkre. Megerősíthetem, igen. Ritkán fázok meg és a nyári napokon igen jól indítja a napot. Ma viszont elképesztően meleg van. Gondolkodtam. Dani ötösre érettségizett, emelt szinten szociológiából. Elém állt, hogy ő bizony politikus szeretne lenni. Hmmm. Én azt szeretném, ha boldog ember lennél. Ha politikus leszel, ez nem egy egyszerű kérdés. Szükségszerűen pártoskodnod kell, az pedig nem keresztény erény. "De miért apa?" kérdezi tőlem.

Esik. Abbahagytam a gép előtti tájékozódást. A neten fellelhető anyagok olyan mennyiségben adják az információt, ami nekem már feldolgozhatatlan. Inkább más forrásból töltekezem. Jelenleg Bencsik János „Kiengesztelődés”  - Gyalogszerrel Csíksomlyóra c. könyvét olvasom. Megmondom őszintén, hogy amikor arról ír, hogy az egész talpa egy vízhólyag lett és nagyon kemény fizikai fájdalmakkal kellett szembenéznie, kicsit elbizonytalanodtam, hogy fel lehet-e egyáltalán készülni erre? Ugyanakkor, ahogy a kisbaba megszületése után az anya minden fájdalmát elfelejti, abban bízom, hogy az Út és a lelki közösség, amely a támogatóimmal nap, mint nap össze fog kötni, átsegít majd ezeken a próbákon is.

Ma már ismét tudtam gyalog jönni. A 2-es útról visszahúzodott a Duna. Amióta gyalog járok szinte minden héten van valaki, aki nagyot néz mikor ez valahogy szóba jön. Valójában a napi 12 km inkább olyan, mint két deci száraz vörösbor vacsora után, azaz a „hosszú élet titka” A Camino-tól függetlenül is így közlekednék. Korábban évi 40-60.000 km-t vezettem. Iszonyat belegondolni, hogy ez 4500 liter benzin elfüstölését és 400 forintos benzinár mellett 1,8 millió forintot eltankolását jelenti. Kb. 1000 órányi idő. 41 nap! Annyi, amennyi alatt kényelmesen lesétálható a 900 km. Közel 3 évi bejárás gyalog Vácra. Most nyár eleje van és mondhatom, hogy egyáltalán nem hiányzik az autó.

Ahogy közeledik az indulás napja, ha csak tehetem, megyek egy kicsit hosszabbat is.  Hétvégeken kirándulok a Börzsönybe és 30 km körüli gyaloglás után térek haza. Ami már most is látszik, hogy a túra után vízszintesbe kell kerülnöm és akkor nagyon gyorsan ki tudom magam pihenni. Siti barátom, aki tavaly volt a Camino-n, 50 éves szülinapja után azt mondta, hogy érdemes minden 10 km után megállni, levenni a cipőt és megvárni, míg megszárad a láb és a zokni. Ezzel meg lehet előzni a bőr felpuhulását és gyűrődését, azaz a vízhólyagok kialakulását. Katus lányom jóvoltából tudtam venni egy jó cipőt. Már beletettem vagy 120 km-t. Szakadó esőben átázik, egyébként úgy tűnik jó lesz. Köszönöm Katusnak és Daninak a cipőt :-)

Az árvíz az elmúlt hetekben másfajta „terhelést” is adott. Gondolom azért, hogy a vándorbot ne törje fel a tenyeremet, egy kis homoklapátolással meg kellett alapoznom a tenyérkeménységemet is. Szeretem az árvizet. Mióta itt lakunk ez a harmadik jelentősebb. Zsákolni kell. Ilyenkor az egész község lent van a Duna parton. Azok is szóba elegyednek egymással, akik máskor jó, ha egy fejbiccentéssel köszöntik egymást. Mindenkinek van mondanivalója. Aki nem tud lapátolni, az szendvicset, vizet vagy teát kínál. De van némi szíverősítő is és sör is. Sok harsány nevetés is hallatszik. Valahogy annyira rendben van minden. Senki nem rohan, hogy le ne késse a legújabb népbutító sorozatot. Olyan mintha abban versengenénk, hogy ki tud többet tenni a közös ügyért. Ránk sötétedik. Jönnek a szúnyogok. Idén elviselhetetlenül sok van belőlük. Kitartunk. Közösségben vagyunk, együtt teszünk mindannyiunkért. Érdekes a helyzet. A munkahelyén kibírhatatlanul erőszakos cégvezető kedélyesen anekdotázik a szemmel láthatóan más társadalmi réteghez tartozó utcabélivel. Mindenki biciklivel vagy gyalog érkezik. A merci vagy a BMW most itt nagyon égő lenne. Hmmm. Ha felismernénk, hogy a pénz szaporítására épülő ideálok soha nem engedik, hogy az árvíz jótékony hatása felüljerekedjen…